Félmaraton kipipálva

A félmaratonra történő készülés során már többször lepörgettem magamban, hogy mit is fogok írni ebben a posztban, hiszen mégiscsak egyfajta mérföldkő ez az életemben. Nevezzük egy bakancslistát elemnek. Szeretnélek bátorítani téged, hogy te is merj nagyot álmodni! Merd célul kitűzni magad elé valamelyik álmod, és ez segíteni fog, hogy el is érd, amit nagyon szeretnél.

Másrészt úgy gondoltam, hogy biztosan kíváncsi vagy, hogy

  • honnan jött az ötlet, hogy lefussam a félmaratont
  • mikor kezdtem el futni
  • hogyan készültem fel fizikailag
  • hogyan készültem fel lelkileg
  • honnan volt ennyi időm a felkészülésre
  • milyen volt a verseny maga
  • és milyen egy nagy cél kipipálása után.

Hosszú olvasási időre számíts, hiszen egy (fél)maratoni poszt következik! Tovább olvasom “Félmaraton kipipálva”

Bullet Journal (és élet) tervezés nélkül

Biztos többen hallottátok már, hogy augusztus elején a zezil mellett lett egy másik munkahelyem is, egy “igazi” :). Legalábbis, amit az emberek úgy általában igazi munkahelynek gondolnak, mert az otthonról való vállalkozást még mindig sokan nem fogadják el rendes munkának. (Egyébként nem is álmodhattam volna ennél jobb “igazi” munkát magamnak, de most nem erről szeretnék írni).

Az elmúlt hónapokban meglehetősen sok változásban volt részem, de 5 és fél év után visszamenni dolgozni egy teljesen új helyre és új munkakörbe, mind közül a legnagyobb volt. Leginkább azért, mert még sosem voltam olyan szituációban, hogy két kisgyermek vár otthon munka után! És a munkával töltött órákon túl kell minden egyebet megoldanom és a zezilt működtetnem, amit eddig egy meglehetősen rugalmas munkarend szerint vittem véghez.

Persze tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen nem otthonról dolgozó anyuka 🙂 , és azt is tudom, hogy minden megy majd a maga rendje szerint, csak időt kell neki adni, hogy ez a rend kialakuljon. Így hát én is úgy döntöttem, hogy hagyom alakulni a dolgokat és türelemmel fordulok az új élethelyzet felé. Az volt a stratégiám, hogy szigorúan  a legfontosabb feladatokra koncentrálok, amikor otthon vagyok. Ezek pedig:

  1. együtt lenni a családommal
  2. életben tartani a zezilt
  3. sürgős és halaszthatatlan elintéznivalók

A terv egyszerű volt és körülbelül ennyire volt energiám az első pár héten. Aztán ahogy egyre inkább megszoktam az új munka-légkört, úgy lett egyre több energiám délutánonként is. Szóval most már tényleg úgy érzem, hogy … no de ne szaladjunk ennyire előre! Tovább olvasom “Bullet Journal (és élet) tervezés nélkül”

Életmódváltás 0.3 – plusz 17 dolog, amire érdemes odafigyelni

Igazából magamnak gondoltam összegyűjteni, hogy a megfelelő étkezésen és testmozgáson túl még mire tudnék odafigyelni az életmódváltásommal kapcsolatban. Ha már így elindítottam pár változást, akkor az ne rekedjen meg ezen a szinten, hanem végre tényleg egy olyan élet felé tereljen, ahol megvalósul számomra a testi-lelki egyensúly, és el tudjam mondani magamról, hogy ez az az állapot, amire mindig is vágytam.

Talán ebből is ki tudod szűrni magad számára a lényeget vagy amivel te is azonosulni tudsz, így ezt a listát is megosztom veled.

Ezek közül van olyan, amit már sikerült beépítenem a mindennapokba, de több pont még bizony megvalósításra vár.

Célszerű nem egyszerre, hanem egyesével bevezetni ezeket a lépéseket. Kezdheted a legnehezebbel, ha elég erőt érzel magadban, de választhatod a legkönnyebben kivitelezhető szokást is, így rögtön egy kis sikerélménnyel indulsz.

Van, amire egyszerűen csak oda kell figyelni. És néha ez a legnehezebb.

A sorrend ez esetben nem irányadó! És talán kicsit furcsának fogod találni ezt a listát, mert sokfajta terület van összefésülve benne.

Tovább olvasom “Életmódváltás 0.3 – plusz 17 dolog, amire érdemes odafigyelni”

Bullet Journal 2017

Induljon 2017! avagy ilyen az én Bullet Journalom 2017-ben!

Tudom, hogy önszántamból döntöttem úgy, hogy idén Februárban kezdek új naplóba, de őszintén szólva, a január vége már elég kínkeserves volt. Már nagyon vágytam rá, hogy egy friss, üres naplóba írhassak. Hogy az új rendszer, amit elterveztem magamnak végre testet öltsön. Hogy működés közben teszteljem, mennyire működik, amit elképzeltem magamnak.

A kezdést tovább tolta, hogy szerettem volna levideózni üresen is a füzetet. Ez az első videóm és nagy kaland volt, de azért szükség volt egy kis rákészülésre (amit az sem könnyített meg, hogy a nagylányom itthon betegeskedett közben.) De végre minden összeállt! Eldördülhetett a rajtpisztoly és reményeim szerint a lendületem (azaz a lapjaim) kitartanak az év végéig. Számomra úgy lenne kerek az egész, ha az egész évem beleférne ebbe a füzetbe (de már készen van B terv, ha ez mégsem jön össze!). Tovább olvasom “Bullet Journal 2017”

Az én Bullet Journalom

Már régebben megígértem, hogy bemutatom nektek, hogyan néz ki a Bullet Journalom 2017-ben. Nos, meg is fogom mutatni, de nem most. Amikor ugyanis elkezdtem írni az erről szóló bejegyzésem, rájöttem, hogy érthetőbb lenne, hogy mi miért került bele, ha először elmondanám, hogyan jutottam el idáig. Hogyan alakult eddig a naplóvezetési szokásom. Most tehát az én történetem következik, amiben biztosan több ponton magadra fogsz ismerni. Vagy talán mégsem?

Készülj fel, hogy ez most két hosszabb bejegyzés lesz! Az első részben a  2017. előtti időszakot foglalom össze, a második részben pedig a 2017-es BuJo-mat mutatom be.

Azért is bontom szét két részre, mert lehet, hogy többen olvastok, akik még nem kezdtetek el Bullet Journalt vezetni. Szerintem kicsit tömény lenne csak a mai állapotot bemutatni.  A mostani Bullet Journalomba ugyanis az elmúlt évek összes próbálkozását és elképzelését belezsúfoltam (ami el is foglalta az első 50! oldalt) . Ez még nekem is új. Most tehát kicsit összefoglalnám az idáig vezető utat. Tovább olvasom “Az én Bullet Journalom”

Apró Örömök #25 – az utolsó

Ebben a sorozatban azt gyűjtöttem össze, hogy mivel okoztak a gyerekeim örömöt nekem, mi az, amire majd vissza szeretnék emlékezni, mi volt az az emlékezetes pillanat, az a hangulat, tapintás, érzés, amit nem szeretnék elfelejteni. Itt olvashatsz bővebben a miértekről! Tovább olvasom “Apró Örömök #25 – az utolsó”