Bullet Journal (és élet) tervezés nélkül

Biztos többen hallottátok már, hogy augusztus elején a zezil mellett lett egy másik munkahelyem is, egy „igazi” :). Legalábbis, amit az emberek úgy általában igazi munkahelynek gondolnak, mert az otthonról való vállalkozást még mindig sokan nem fogadják el rendes munkának. (Egyébként nem is álmodhattam volna ennél jobb „igazi” munkát magamnak, de most nem erről szeretnék írni).

Az elmúlt hónapokban meglehetősen sok változásban volt részem, de 5 és fél év után visszamenni dolgozni egy teljesen új helyre és új munkakörbe, mind közül a legnagyobb volt. Leginkább azért, mert még sosem voltam olyan szituációban, hogy két kisgyermek vár otthon munka után! És a munkával töltött órákon túl kell minden egyebet megoldanom és a zezilt működtetnem, amit eddig egy meglehetősen rugalmas munkarend szerint vittem véghez.

Persze tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen nem otthonról dolgozó anyuka 🙂 , és azt is tudom, hogy minden megy majd a maga rendje szerint, csak időt kell neki adni, hogy ez a rend kialakuljon. Így hát én is úgy döntöttem, hogy hagyom alakulni a dolgokat és türelemmel fordulok az új élethelyzet felé. Az volt a stratégiám, hogy szigorúan  a legfontosabb feladatokra koncentrálok, amikor otthon vagyok. Ezek pedig:

1. együtt lenni a családommal
2. életben tartani a zezilt
3. sürgős és halaszthatatlan elintéznivalók

A terv egyszerű volt és körülbelül ennyire volt energiám az első pár héten. Aztán ahogy egyre inkább megszoktam az új munka-légkört, úgy lett egyre több energiám délutánonként is. Szóval most már tényleg úgy érzem, hogy … no de ne szaladjunk ennyire előre!

Bullet Journal (és élet) tervezés nélkül

Mert hogy a stratégiám (azaz a legfontosabb feladatokra minimalizált tevékenységek) bizonyos vonzatokat hoztak a Bullet Journal vezetési szokásomba is. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy csak azokat a zeziles és halaszthatatlan ügyes-bajos teendőket írtam fel benne, amit muszáj volt elvégezni. Így történhetett, hogy az augusztus havi napi tervezőim mindösszesen három oldalon elfértek és nem is készítettem minden nap tervezőt.

Úgy éreztem, hogy most erre van szükségem. Hagytam magam kicsit úszni az árral és engedtem a dolgokat a saját kényük-kedvük szerint alakulni.

Hogy jól tettem-e vagy sem, arra nem lehet egyértelmű igen -nemmel felelni. Hiszen ebben az időszakban tényleg arra volt szükségem, hogy az új munkára koncentráljak és közben a lányaimnak igyekezzek mindent megadni, amit tudok. Másrészt már most érzem ennek az elmúlt egy hónapnak a negatív hatását – megtorpantam (visszahanyatlottam) az életmódváltásommal, nem figyeltem magamra elégé, a céljaimmal szinte semmit nem foglalkoztam, hanyagoltam a tanfolyamot, amire befizettem, úszott -volna- a háztartás, ha nem támaszkodhatok a férjemre és még sorolhatnám. Gyakorlatilag, amit idén kialakítottam és felépítettem magamnak, az mind visszakerült a kiindulási állapotába.

És mindez azért, mert elmaradt az a jó szokásom, hogy esténként leüljek a BuJommal és átgondoljam a másnapomat, mit kell, mit tudok elintézni, elvégezni, mivel fogok foglalkozni stb.

Kaptam egy újabb megerősítést, hogy a napom megtervezése a Bullet Journalomban mennyire segít olyanná alakítani az életemet, amilyenné szeretném, hogy váljon!

Így most újult erővel állok neki visszaépíteni és ha kell átépíteni mindazt, ami volt. Adok magamnak egy hónapot, hogy visszataláljak arra a szintre, ahol egy hónapja voltam. Utána még marad idén egy kis időm, hogy további célokat is elérjek.

Újratervezés

Ha már úgyis újratervezésről van szó, itt a nagyszerű alkalom, hogy tisztázzam magammal, hogy pontosan mi az a szint, ahol voltam, azaz mit várok el magamtól. Ezek a „teendők” a rutinjaim részét képezik, tehát nem teljesítenem kell őket, hanem újra rendszeresen részévé kell válniuk az életemnek. Itt most nem az éves céljaimról van szó, hiszen ezek közül már több dolgot „birtokoltam egyszer korábban”. Inkább arról van szó, hogy mit és hogyan tudok újra beilleszteni a rutinjaim közé. Milyen rutinokat kell visszacsempésszek a mindennapjaimba, hogy napról napra közelebb kerüljek a céljaimhoz, hogy a megszokott rutintevékenységeim pozitív irányba tereljenek.

A terv a következő:

1. meghatározni azokat a területeket/szerepköröket/kategóriákat, ahol valamilyen elvárásom ill. feladatom van (gondolok itt például olyanokra, hogy : Anya vagyok, Feleség vagyok, vállalkozó vagyok; egészség, fejlődés; háztartás, pénzügyek stb.)
2. meghatározni, hogy az egyes területeknél mi a célom, milyennek szeretném látni a működésüket, mi a vízióm (ha pedig ez a kép még nagyon távol áll a reálistól, akkor meghatározni, hogy milyen állapottal lennék elégedett, a további fejlődés pedig majd a később elérendő céljaim listáját bővíti)
3. összegyűjteni, hogy a víziómhoz milyen napi és heti rutinfeladatok szükségesek
4. fokozatosan újra beépíteni ezeket a rutinfeladatokat az életembe (és itt kulcsszó a fokozatosság!)

Ez így leírva talán túl bonyolultnak tűnik, de olyan egyszerű lépésekről van szó, mint például hogy

• lányok – cél: csak-együtt-vagyunk-idő mindennap és a tanfolyam végzése – feladat: nem csinálni mást, amíg együtt vagyunk, a tanfolyamnak időt találni (napirendünket újragondolni)
• feleség – cél: legyen csak kettesben időnk a férjemmel – feladat: figyelni rá, betervezni, megszervezni, rendszeresen!
• pénzügyek – cél: tisztában lenni az alakulásával és eszerint tervezni  – feladat: újra vezessem a kiadásainkat
• egészség – cél: életmódprogramomhoz visszatalálni – feladat: a heti egy futást feltornázni kettőre és egy tornát is beiktatni; tervezni a menüt, aszerint főzni, vásárolni és készülni az egész napos nasssolhatnékomra egészséges alternatívákkal; inni- inni! napi 2l víz a minimum
• háztartás – cél: működjön magától 🙂 – jól kialakított rutinokkal  – feladat: jól kialakítani a rutinokat 🙂 ; legyen helye mindennek , hogy könnyen lehessen rendet tartani, takarítani (Konmari 🙂 ), napi és heti rutintevékenységeket újragondolni

Na nem sorolok mindent végig, szerintem érthető a lényeg. Tudjam, hogy mit akarok és tudjam, hogy ehhez mit kell tennem naponta és hetente. Mi az az alap, amire épül a napom.

És persze hol is gyűjthetném mindezt össze jobb helyen, mint a Bullet Journalomban. Így amikor tervezem a napjaimat tudom, hogy mit kell figyelembe vegyek. És így fogok visszatalálni a megszokott ritmusba, aminek most már az új „igazi” munkahelyem is részét képezi. Mert most már tényleg úgy érzem, hogy megszoktam az új „életformát” és képes vagyok mindennek megtalálni a maga helyét.

Persze változások mindig vannak. Kezdődik az ovi (aminek nagyon örülök, mert nekem jobb érzés, hogy amikor én nem vagyok itthon, a lányok sincsenek) és az ovival együtt járó ( a mostanihoz képest) újfajta reggelek, délutánok és délutáni programok. És gyanítom, hogy a változások itt még nem értek véget.

Neked mi segít a megszokott rutinjaid tisztázásában, követésében?