Az én Bullet Journalom

Már régebben megígértem, hogy bemutatom nektek, hogyan néz ki a Bullet Journalom 2017-ben. Nos, meg is fogom mutatni, de nem most. Amikor ugyanis elkezdtem írni az erről szóló bejegyzésem, rájöttem, hogy érthetőbb lenne, hogy mi miért került bele, ha először elmondanám, hogyan jutottam el idáig. Hogyan alakult eddig a naplóvezetési szokásom. Most tehát az én történetem következik, amiben biztosan több ponton magadra fogsz ismerni. Vagy talán mégsem?

Készülj fel, hogy ez most két hosszabb bejegyzés lesz! Az első részben a  2017. előtti időszakot foglalom össze, a második részben pedig a 2017-es BuJo-mat mutatom be.

Azért is bontom szét két részre, mert lehet, hogy többen olvastok, akik még nem kezdtetek el Bullet Journalt vezetni. Szerintem kicsit tömény lenne csak a mai állapotot bemutatni.  A mostani Bullet Journalomba ugyanis az elmúlt évek összes próbálkozását és elképzelését belezsúfoltam (ami el is foglalta az első 50! oldalt) . Ez még nekem is új. Most tehát kicsit összefoglalnám az idáig vezető utat.

Nulladik állomás – az asztali naptár

Még általános iskolás voltam, amikor rendre kaptam egy asztali naptárat karácsonyra, hogy ebbe jegyezzem fel magamnak, amit szeretnék.  (Bevallom, meg is őriztem mindet!) Ezekbe a naptárakba először csak a szülinapokat írtam fel és bekarikáztam a névnapokat. Aztán pár fontos időpont is belekerült, például hogy mikor és hol voltunk nyaralni, mikor voltam edzőtáborban ilyesmik. Ezután alkalmanként beleírtam a kedves emlékeimet, vagy ha éppen azt tartottam fontosnak leírtam, hogy mit ettem aznap illetve milyen ajándékokat kaptam Karácsonykor.

Első állomás – random naptárak és a naplók

Ezután volt egy hosszabb időszak, amikor mindenféle színes- mintás heti beosztású határidőnaplókkal próbálkoztam és velük együtt párhuzamosan voltak naplóim.

A határidőnaplókban az volt a közös, hogy minden év elején nagy izgalommal töltöttem ki az adataimmal, beleírtam a szülinapokat és névnapokat. Ezután csökkent a lelkesedés, ami időről időre visszatért és pár hétig szépen jegyzeteltem bele, de az üres oldalak többségben maradtak.

Vezettem én hagyományos értelembe vett naplót is, ami volt hogy csak egy spirálfüzet volt, de volt egy igazi szép, eleve naplónak készült keményborítású füzetem is. De nem írtam bele napi szinten, inkább havi, de néha féléves kihagyással, attól függően mennyire volt kedvem hozzá és mennyi olyan dolog történt velem, amiről érdemes volt írni.

Mellékvágány 1.

Már korábban is említettem, hogy alapból gyűjtögető típus vagyok (de az elmúlt években azért határozottan javuló tendenciát mutatok). Szeretem megőrizni a belépőjegyeket, a régi órarendeket, a vonatjegyeket, a csokipapírt, ha valamilyen fontos emlék köthető hozzá stb. Van két nagyméretű spirálfüzetem teleragasztva mindenféle emlék-fecnivel, de ami értékessé teszi az az, hogy melléjük is írtam, hogy mikor és mi történt, miért tettem el magamnak emlékbe.  Azóta rájöttem, hogy ezek a füzetek a ma olyan közkedvelt és értékes hobbinak, a scrapbooknak az őse.  Így már nem is tűnik olyan őrültségnek a részemről, hogy belépőjegyeket ragasztgatok füzetekbe.

A másik ilyen mellékvágány, hogy tele van írva két kis füzet régi sms-ekkel. Ez még abból az időből való, amikor kb. 10 üzenetet tudott a telefonom tárolni és nem akartam, hogy a kis „levelek” elvesszenek az éterbe.

Amiért ezt a mellékvágányt leírtam, annak az az oka, hogy egyértelműen kiderüljön mennyire szeretem megőrizni az emlékeket. Sajnos ez nem jelenti azt, hogy sikerül is, de erről majd később.

Második állomás – cetlik, listák és teendőfüzetek

Nagyon- nagyon sokáig félbehajtott A4-es papírokra írtam fel a teendőimet. Persze volt, amikor post-it-ekre meg mindenféle cetlikre, de az A5-ös méretű papírok adtak egy kis rendezettséget a teendőimnek. Minden oldalra más kategóriájú lista került (bevásárolni, halogatott dolgok, takarítás…).

Egyedül a diplomám kapcsán kezdtem el a teendőimet egy füzetben vezetni (a barátnőmtől lestem el az ötletet), de valahogy a hétköznapi életembe nem olvadt be ez a rendszer.

Sok-sok év múltán kaptam egy leckefüzetet és abban vezettem a listáimat, de valahogy az sem volt elég átlátható (és így hatékony sem volt).

Harmadik állomás – határidőnapló napi beosztással (egy nap egy oldal elrendezésben)

A napi beosztású határidőnapló nagy szerelem volt. Több éven keresztül ugyanazt a márkát használtam A6-os méretben. Ebben volt olyan éves tervező rész, amit nagyon szerettem, így  a mostani Bullet Journalomba is beépítettem. Jó volt, hogy egy nap egy oldalra került, így bőven volt hely, hogy az időpontokat is felírjam, de naplóként is használjam . Ettől függetlenül sokszor elmaradt, hogy mindezt megtegyem és tele volt üres, kihasználatlan lapokkal, a fel nem írt értékes emlékek helyével. Sokáig nem kombináltam a feladatokkal, így a határidő napló mellett szépen ugyanúgy megvoltak a post-itjeim és a félbehajtott a4-eim.

Negyedik állomás – egy igazi teendőlista-napló

Ez úgy kezdődött, hogy beleszeretettem egy Dolce Blocco füzetbe. Egyik oldalon a hét napjai voltak, másik oldalon pedig egy csíkozott jegyzetoldal. Szimultán használtam a napi beosztású határidőnaplómmal. Abba írtam a fontosabb időpontokat, a Dolce Blocco-ba pedig a teendőket.

Az üres oldalra írtam fel, hogy azon a héten mit szeretnék elvégezni, aztán vagy mellé írtam a napot vagy beírtam magához a naphoz, ha már tudtam, hogy mikor kellene sort keríteni rá. Voltak olyan feladatok is, amiket már eleve az adott naphoz írtam fel. Menütervet is a napoknál jegyeztem fel.

Kezdetben csak egy színnel írtam fel mindent, aztán színkódoltam a tennivalókat. Ez sokat segített abban, hogy el tudjam különíteni egymástól a különböző típusú teendőket, de azért járt egy kis macerával.

Volt egy idő, amikor fontossági sorrendet állítottam fel a feladataim között, de aztán ez is elmaradt és csak a legfontosabbat jelöltem.

Így tehát két füzetet használtam egyszerre: egyikben az időpontokat és az emlékeimet jegyeztem fel, a másikban pedig a tennivalóimat. De azért jó lett volna ezt a két funkciót egy füzetben megoldani.

Mellékvágány 2.

Elvileg a Bullet Journalban nincsen olyan téma, amit ne lehetne beleírni. Ha szeretnéd emlékkönyv, receptgyűjtemény, edzésnapló, határidőnapló stb. egyben. Nekem mégis van mellette pár tematikus füzetem. Ilyen például a receptes füzetem, a lányaimnak szánt emlékfüzet, külön füzetben írom a szülői értekezleteken elhangzottakat, van külön füzetem a “tanulnivalóimnak” és inspirációimnak stb. . És volt külön háztartási naplóm.

Számomra jól működnek ezek a tematikus füzetek, mert ezeket nem kell minden nap elővennem, egy kivetélevel nem is kell elhagyniuk a lakás ajtaját és olyan a témájuk, amiket nem kell évről-évre megújítani és átírni.

Ezek közül csak egy kivétel, ez pedig a háztartási napló. Ebben voltak felírva a napi-heti-havi rutinjaim, a zónák, a hasznos tudnivalók stb. Rájöttem, hogy a háztartás tekintetében ez a külön füzet nem hatékony számomra és a zónázós listáim sem váltak be (legalábbis nem ebben a formában). Így kerestem a megoldást, hogy egy hatékonyabb háztartás-vezető-szervező rendszerem legyen, amit sokáig nem találtam meg.

Ötödik állomás – Bullet Journal és napi beosztású határidőnapló kombinálása

 

Az első elem –  a jegyzetfüzet – havi, heti és napi tervezővel

Mivel nagyon szerettem a napi beosztást, hogy a napot 7 órától este 6 óráig egyben látom és a programokat is eszerint tudom beírni magamnak, az első Bullet Journalom nem a klasszikus értelemben vett Bullet Journal volt. Pár hétig a napi beosztású határidőnaplómban vezettem, aztán pedig egy egyszerű sima lapos A5-ös méretű jegyzetfüzetben.

Sokáig tervezgettem, hogy milyen legyen, hogy nézzen ki, miket írjak bele és hogyan. Sokáig elégedett voltam vele,de… Sajnos tőlem megszokott módon újra és újra előfordult (kezdetben ritkábban, de később elég gyakran), hogy üresen maradtak a lapok. Csak a teendőimet és az időpontjaimat írtam fel. Így be kellett látnom, hogy a napi beosztás mégsem praktikus számomra. Folyton csak arra emlékeztet, hogy mit nem csináltam meg. És a füzet sem volt kihasználva .

Ez a füzet úgy nézett ki, hogy minden hónap egy két oldalnyi havi tervezővel indult, utána pedig minden hét elején volt egy havi tervező egy oldalon, ahova olyan feladatokat írtam, amiket a héten szerettem volna elvégezni, de még nem tudtam, hogy melyik nap.

Ezután következtek a napi tervezők. Mindegyik napnál volt egy kis „mini-tracker”, aminél pipálhattam, hogy ittam-e eleget, elvégeztem-e a napi és heti rutinjaimat, beírhattam, hogy mi volt a menü, mit sportoltam. (Ezt egy kirakós bélyegzővel készítettem és mindegyik naphoz bepecsételtem vele.) Ketté volt választva az oldal, külön hely volt az időpontoknak és az emlékeknek (a nap főbb történéseinek) és külön hely a teendőimnek.

Abban is különbözött a Bullet Journaltól, hogy mivel egy nap egy oldal volt, így nem folytonosan készült, tehát előre elkészíthettem magamnak. Viszont már ekkor elkezdtem felsorolásjeleket használni a különböző típusú tennivalóimhoz.

A második elem – az örök füzet

A Bullet Journal egyik hibája szerintem, hogy vannak olyan alapadatok, amik nem változnak évről évre, amiket nem kell felülvizsgálni, hogy még aktuálisak-e, de mégis füzetről füzetre újra fel kellene írni, ha csak egy füzetet szeretnénk használni. Ilyen adatok például a születés és névnapok, a lakcímek, a számlaadatok stb. Erre én azt a megoldást találtam ki, hogy mindezt egy külön füzetben vezetem.

Ezt a külön kis füzetet és a jegyzetfüzetet is beletettem egy Filofax Flex-be, így egy helyen voltak, mégis külön lehetett használni őket.

A harmadik elem – az éves napló

A rendszeremhez hozzátartozott egy harmadik elem is. Ezt azért hoztam létre, mert a havi-heti és napi tervezőmet tartalmazó jegyzetfüzet kb. fél évre volt elegendő, én viszont szerettem volna az éves tervezőmet, az éves céljaimat, a gyűjteményeimet egy helyen tudni. Nem szerettem volna fél év múlva átírni ezeket,  év végén viszont új célokat szerettem volna kitűzni magam elé és az éves tervező is aktuálitását veszti év végén. Ez a harmadik füzet is befért a  Flexbe, így egy helyen volt minden, mégis cserélhetőek az egyes füzetek.

Nem mondom, hogy hiába volt ez a sok próbálgatás, mert sokat tanultam belőle. És bármennyire is szerettem volna, a napi oldalak mégsem váltak be. Így a követező lépés az volt, hogy egy klasszikus értelemben vett Bullet Journal-ra váltsak, habár fél évet, csak fél üzemmódban..

Hatodik állomás – Bullet Journal próba verzió

Azért fél üzemmódban, mert az éves tervező stb. füzetemet meghagytam és a Bullet Journal csak a jegyzetfüzetem helyét vette át, azaz a havi tervező, heti tervező és napi tervező került bele. Így is élveztem azonban minden előnyét.

  • Folytonosan írtam a napi tervezőimet, nem készítettem el őket előre, így pontosan annyi helyet használtam el, amennyire szükségem volt.
  • Nem maradtak ki üres lapok, nem emlékeztettek rá, hogy mit kellene vagy kellett volna megcsinálnom.
  • Bátran kísérletezhettem az elrendezésekkel a külalakkal, de még a felépítéssel is.
  • Volt hogy csak heti tervezőt használtam, volt hogy a havit kombináltam a napival , de olyan időszak is előfordult, hogy a havi-, a heti és a napi tervezőt egyszerre használtam.
  • Ha valami fontos jegyzetelnivalóm volt és több helyre volt szükségem hozzá, akkor a következő üres oldalon már el is kezdtem írni, majd felvezettem a tárgymutatóba.

Valójában úgy működött, mint a Bullet Journal alapverziója, amit Ryder Carroll létrehozott. Annyi különbséggel, hogy volt mellette még két füzetem, amiket szimultán használtam a BuJo-mal.

Hetedik állomás – a Bullet Journalom 2017-ben

És elérkeztünk a hetedik állomáshoz. Ez pedig a 2017-es Bullet Journalom, amit ténylegesen csak 2017. februárjában kezdtem el vezetni. Ez azért volt, mert volt még hely a tavalyiban, de legfőképpen azért, mert az év végén annyi minden kavargott a fejemben és annyi minden mással foglalkoztam, hogy nem tudtam volna kiélvezni azt az időszakot, ami egy új füzet megtervezése, elkészítése és használata jelent. Legalábbis számomra.

A következő bejegyzésemben tehát a 2017-es Bullet Journalomat fogom bemutatni részletesen.

5 thoughts on “Az én Bullet Journalom

  1. Hát azt hiszem aki BuJo-t használ, az hasonló lépéseket tesz meg. Mind a megalkotója sem egyszerre találta ki és gondolom még most is változik. Változik élethelyzetek miatt, ahogy életünk is változik. De -sajnos- a gyűjtőszenvedély is hozzájárul, hogy nem tudunk ellentmondani egy szép füzetnek. Szerintem ez a naplóírás, teendő felírás és ezek kombinációja stb. életünk végéig elkísér. Ezért jó, ha konzultálunk egymással hiszen mindenki a maga képére formálja a BuJo-ját és ebből mások is tanulhatnak.

    1. Igen, nehezen tudom elképzelni, hogy egyszer csak abbahagyom és nem vezetek többet BuJo-t. Olyan ez, mint egy életen át elkísérő hasznos hobbi.
      És tényleg jó másokkal is találkozni, akik ezen a nézeten vannak. Ötleteket adni egymásnak vagy csak beszélgetni a közös “hobbinkról”.

  2. Hasonló időtervezési, naptározási stációkon estem át én is, bár nekem – legalábbis egyelőre – a BuJo lett az egyik vakvágány. A teendők jegyzetelése és valamiféle időtervezés nálam is kisiskolás korig nyúlik vissza, és igénnyé vált. Mint sokan, én is részt vettem Via kalendáriumos tanfolyamán, amit imádtam; nagyon élveztem és rengeteg jó dolgot tanultam. Viszont minden előnye ellenére sem szeretem a gyűrűs kalendáriumot (pedig elég sokat próbálkoztam vele), de egyszerűen utálom benne a gyűrűket, nekem kényelmetlenséget okoznak a hétköznapi használatban. Az elmúlt pár évben, egészen a tavalyi év végéig BuJot használtam, mert megtetszett a személyre szabhatóság lehetősége és visszatérhettem az imádott kötött-fűzött füzeteimhez. Idén viszont feladtam, mert volt néhány dolog, amit én hátrányként éltem meg és nem tudtam kiküszöbölni. Az egyik a jövőtervezés volt. A BuJo rendszere szerint bekerül a jövőbeni akció a future log megfelelő rubrikájába, és majd valamikor, ha elérkezik az idő, megjelenik az adott hónap havi/napi tervezőjében is. Én meg pont fordítva működöm. Arra van szükségem, hogy a jövőbeli eseményt minden tartozékával (kapcsolódó infók, megjegyzések, mivel az esemény megnevezése önmagában gyakran kevés) együtt azonnal az adott naphoz vezethessem fel és esetleg onnan kerüljön át a havi és/vagy éves tervezőbe, ha szükséges. Erre így, bár kipróbáltam a jövőtervezésre több felosztást is, nekem egyik sem működött komfortosan. A másik, hogy többször egyszerűen nem volt időm vagy lehetőségem (pl. váratlan strapás utazás során nem mindig fér bele), hogy a szükséges oldalakat magam vezessem fel, gyakran nem volt módom pl. havi tervezőt, teendőlistát írni (nem az esemény beírása a gond, hanem az, hogy maga a szükséges oldal sokszor még nem létezik). Ez a két dolog azzal járt, hogy időről-időre megint tele lettem cetlikkel, post it lapokkal. Vagyis a BuJo rendszerét és a jelenlegi életmódomat és igényeimet nem tudtam összehangolni, ezért idén visszatértem ahhoz a formához, ami nekem leginkább bevált: az előre nyomtatott naptár egy nap-egy oldal változatához. Mindig olyat választok, amiben van havi tervező és a végén vagy jegyzetlapok vagy kontaktinfóknak szánt oldalak, mert itt vezetem a listáimat. A BuJo nálam azért sem volt optimális megoldás, mert nem vagyok igazán listázós típus. Vezetem a gyerekkel, háziállatokkal (orvos, állatorvos, gyógyszer, szülői stb.), óraállásokkal (ELMÜ stb.), esetleg bizonyos kiadásokkal kapcsolatos listákat, a következő évre vonatkozó teendők előzetesét, de ezeken kívül csak egy vegyes kívánságlistám van (megnézni, elolvasni, beszerezni, ez utóbbi nem a bevásárlólista), a többi dolgomat ilyen-olyan appok segítségével tartom kordában. Az egy nap-egy oldal naptár nálam tervező, teendőlista, napló/hálanapló és jegyzetfüzet is egyben. Ezzel együtt imádom a BuJo videókat, oldalakat, a Tiédhez hasonló blogokból pedig kimazsolázom a nekem szükségeseket, amit beépítek a saját rendszerembe. A BuJo változatlanul szívem csücske, bár egyelőre marad plátói a szerelem, de leszek én még nyugdíjas és majd akkor! Addig meg élvezkedem a blogokon, a YouTube-on meg a Pinteresten. Nagyon tetszik a blogod, rendkívül hasznosnak érzem, örülök, hogy rátaláltam, és remélem, még jó darabig írod majd.

    1. Örülök, hogy mindezt leírtad és köszönöm a pozitív visszajelzést! Nagyon jól esnek az ilyen megerősítések!
      A gyűrűs határidőnaplóval kapcsolatban én is pont úgy érzek, ahogy te. Pedig nagyon szerettem volna szeretni, de sajnos nem nekem való.
      Azt már máshol is olvastam, hogy a Bullet Journal egyik gyenge pontja a jövőbeli tervező. Én egyenlőre ezt nem érzem, mert nincs sok időpont, amit fel kell jegyeznem és általában elég a havi tervező elkészítésekor utánajárni az infóknak. Jár az agyam, hogy milyen ötlet tudnék adni, de biztosan nagyon sokféle variációt kipróbáltál mire eljutottál a döntésig, hogy váltanod kell.
      A napi beosztású határidőnaplóban szerintem sok mindent meg tudsz valósítani a Bullet Journalból. És a lényeg az, hogy megtaláltad azt a rendszert, ami neked bevált!
      Ha van kedved és még nem hallottál róla, nézz utána a Hobonichi naptárnak. Annak van olyan változata, hogy van benne éves, havi, heti és napi tervező is (egy nap egy oldal). Speciális papírból készül, így a sok tartalom ellenére sem vaskos és nem is nehéz (valamint olyan szuper a papírja, hogy még festhetsz is rá!). Sajnos nem kapható itthon, talán csak Japánból lehet rendelni és elég húzós az ára, de lehet, hogy hozzád pont ez a tervező illene.Hirtelen ez jutott eszembe 🙂

  3. Igen, a Hobonichi szép álom, nézegetem egy ideje, de a beszerzés nehézsége és az ár eddig elriasztott, pedig szerintem is tökéletes lenne. Kár, hogy hasonló papírminőségben és tartalommal nálunk még nem találtam semmit, pedig biztosan lenne rá kereslet. Bár a jó minőségű papírból készült holmik elég drágák, így aztán kérdés, hogy az elvi keresletből mennyit lehetne realizálni. Sajnos a kapható kész naptárak papírminősége elég gyatra, nagyon meg kell választani az írószert. Én is a fekete tollakat preferálom, leginkább a tűfilceket, markereket, de ezek általában átütnek a lapokon. Most Pilot Frixiont használok (Point 0.5 és Ball 0.7), ami sok színben kapható és radírozható. Egyetlen jelentős hátránya, hogy nem szabad erős hőhatásnak kitenni, mert elszáll a papírról, ezt megtapasztaltam, amikor a tervezőmet egy erősen átmelegedő izzó alatt felejtettem. Gondolkodtam még valamilyen Traveller’s Notebook-féle megoldásban, ami lehetne egy előre nyomtatott naptár és a BuJo hibridje, de annak is örülnék, ha a Filofax Flex vagy a Notebook tartalmazna elég tágas havi tervezőt, mert ezek mellett már jól működne egy ad hoc napi tervező BuJo-módra az egyéb ínyencségekkel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..