NAGYtestvér érkezett

Elérkezett az idő, menni kellett a kórházba. Elköszöntem Csengétől. Ha tudtam volna, hogy ezentúl másnak fogom látni, talán jobban bevésem az emlékezetembe, hogy milyen kis apró, törékeny, okos lány!

De a változást csak a kórházban tett első látogatásakor vettem észre és egyszerűen nem hittem a szememnek! Jó lett volna erről is előre tudni! Tovább olvasom “NAGYtestvér érkezett”

Apró Örömök #3

Ebben a sorozatban azt gyűjtöm össze, hogy mivel okoztak a gyerekeim örömöt nekem, mi az, amire majd vissza szeretnék emlékezni, mi volt az az emlékezetes pillanat, az a hangulat, tapintás, érzés, amit nem szeretnék elfelejteni. Itt olvashatsz bővebben a miértekről! Tovább olvasom “Apró Örömök #3”

Apró Örömök #2

∞ amikor egy héten keresztül minden reggel kérdezgeti: ma megyek óvodába? (aztán a második nap már nem is akar menni)

∞ amikor a nagy nap reggelén így kiált fel: hurrá, középsős vagyok!

∞ amikor gurgulázva kacag vagy direkt kacag, csak azért, mert mi is nevetünk

∞ amikor megijed, odaszalad hozzád, szorosan átöleli a nyakad és érzed, hogy tökéletes biztonságban érzi magát nálad

∞ amikor síri csönd van az asztalnál… ízlik neki!

∞ amikor együtt mentek fesztiválozni és élvezed, hogy élvezik!

És neked?

Apró Örömök #1

Egyszerre szeretném megállítani az időt, hogy sokáig élvezzem azt, milyen tündéri kicsik a gyerekeim, ugyanakkor sokszor siettetném is, hogy könnyebb legyen, ne függjenek tőlem ennyire. Tudom, el fog múlni ez a kisgyermekes-anya-lét gyorsabban, mint gondolnám és ezért sokszor nehéz megbirkózni ezzel a kettős érzéssel (hiszen már most sem olyan kicsik, óvodás és bölcsődés). Tovább olvasom “Apró Örömök #1”