Anya és Nő

Sosem gondoltam volna, hogy Anyának lenni ilyen nehéz. Elsősorban nem arra a gyakran rám törő bizonytalanságra gondolok, hogy jól nevelem-e a lányaimat, megkapják-e tőlem azokat az értékeket, amitől kiegyensúlyozott boldog felnőttek lesznek majd egyszer, hanem arra, hogy nem rendelkezhetem szabadon az időmmel. Emlékszem, amikor a nagyobbik lányom négy és fél évvel ezelőtt megszületett, nem a fáradtság jelentette a legnagyobb nehézséget, hanem hogy a szépen kialakult szokásaimat el kellett felejtenem, mert semmi sem illett az új napirendbe. Kapkodó reggelik, rohanó hajmosás, kihűlt kávék, csupa befejezetlen dolgok maradtak helyette. Kellett legalább három hónap, hogy megszokjam, innentől kezdve más lesz az életem. Tovább olvasom “Anya és Nő”