{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Sziasztok, Anya vagyok és csokifüggő

A { Vigyázz! Kész! Posztolj! } eheti témája: Sziasztok, XY vagyok … függő.

Először úgy gondoltam, hogy ez tipikusan az a téma, amin nem gondolkozik az ember, vagy függ valamitől vagy nem, de azt pontosan tudja. Ha választanom kellene, hogy mi az, ami nélkül nehezen lennék meg (no persze a családomon és a többin kívül), akkor az a csokoládé. De aztán egy kicsit árnyaltabbá vált a kép. Continue reading “{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Sziasztok, Anya vagyok és csokifüggő”

Apró Örömök #6

Ebben a sorozatban azt gyűjtöm össze, hogy mivel okoztak a gyerekeim örömöt nekem, mi az, amire majd vissza szeretnék emlékezni, mi volt az az emlékezetes pillanat, az a hangulat, tapintás, érzés, amit nem szeretnék elfelejteni. Itt olvashatsz bővebben a miértekről! Continue reading “Apró Örömök #6”

Apró Örömök #5

Ebben a sorozatban azt gyűjtöm össze, hogy mivel okoztak a gyerekeim örömöt nekem, mi az, amire majd vissza szeretnék emlékezni, mi volt az az emlékezetes pillanat, az a hangulat, tapintás, érzés, amit nem szeretnék elfelejteni. Itt olvashatsz bővebben a miértekről! Continue reading “Apró Örömök #5”

Apró Örömök #4

Ebben a sorozatban azt gyűjtöm össze, hogy mivel okoztak a gyerekeim örömöt nekem, mi az, amire majd vissza szeretnék emlékezni, mi volt az az emlékezetes pillanat, az a hangulat, tapintás, érzés, amit nem szeretnék elfelejteni. Itt olvashatsz bővebben a miértekről! Continue reading “Apró Örömök #4”

Apró Örömök #3

Ebben a sorozatban azt gyűjtöm össze, hogy mivel okoztak a gyerekeim örömöt nekem, mi az, amire majd vissza szeretnék emlékezni, mi volt az az emlékezetes pillanat, az a hangulat, tapintás, érzés, amit nem szeretnék elfelejteni. Itt olvashatsz bővebben a miértekről! Continue reading “Apró Örömök #3”

Apró Örömök #2

∞ amikor egy héten keresztül minden reggel kérdezgeti: ma megyek óvodába? (aztán a második nap már nem is akar menni)

∞ amikor a nagy nap reggelén így kiált fel: hurrá, középsős vagyok!

∞ amikor gurgulázva kacag vagy direkt kacag, csak azért, mert mi is nevetünk

∞ amikor megijed, odaszalad hozzád, szorosan átöleli a nyakad és érzed, hogy tökéletes biztonságban érzi magát nálad

∞ amikor síri csönd van az asztalnál… ízlik neki!

∞ amikor együtt mentek fesztiválozni és élvezed, hogy élvezik!

És neked?

Apró Örömök #1

Egyszerre szeretném megállítani az időt, hogy sokáig élvezzem azt, milyen tündéri kicsik a gyerekeim, ugyanakkor sokszor siettetném is, hogy könnyebb legyen, ne függjenek tőlem ennyire. Tudom, el fog múlni ez a kisgyermekes-anya-lét gyorsabban, mint gondolnám és ezért sokszor nehéz megbirkózni ezzel a kettős érzéssel (hiszen már most sem olyan kicsik, óvodás és bölcsődés). Continue reading “Apró Örömök #1”

Anyává válni

Ti mikor éreztétek először anyának magatokat? Amikor megfogant bennetek a magzat? Amikor megszületett a kisbabátok? Amikor hónapok múltán rátok mosolygott és odabújt hozzátok?

Annyi mindenhez hasonlóan ez sem úgy történt nálam, mint ahogyan azt vártam. Néha még ma is rácsodálkozom, hogy már két kisgyerek forgolódik körülöttem. Continue reading “Anyává válni”

Anya és Nő

Sosem gondoltam volna, hogy Anyának lenni ilyen nehéz. Elsősorban nem arra a gyakran rám törő bizonytalanságra gondolok, hogy jól nevelem-e a lányaimat, megkapják-e tőlem azokat az értékeket, amitől kiegyensúlyozott boldog felnőttek lesznek majd egyszer, hanem arra, hogy nem rendelkezhetem szabadon az időmmel. Emlékszem, amikor a nagyobbik lányom négy és fél évvel ezelőtt megszületett, nem a fáradtság jelentette a legnagyobb nehézséget, hanem hogy a szépen kialakult szokásaimat el kellett felejtenem, mert semmi sem illett az új napirendbe. Kapkodó reggelik, rohanó hajmosás, kihűlt kávék, csupa befejezetlen dolgok maradtak helyette. Kellett legalább három hónap, hogy megszokjam, innentől kezdve más lesz az életem. Continue reading “Anya és Nő”