Apró Örömök #16

Ebben a sorozatban azt gyűjtöm össze, hogy mivel okoztak a gyerekeim örömöt nekem, mi az, amire majd vissza szeretnék emlékezni, mi volt az az emlékezetes pillanat, az a hangulat, tapintás, érzés, amit nem szeretnék elfelejteni. Itt olvashatsz bővebben a miértekről!

[ 4 és 2 éves]

∞ átélni az első hivatalos fellépését a nagyobbik lányomnak. Az ezzel járó izgatottságot, Csenge büszkeségét, hogy fellépése lesz. Persze nem hazudtolta meg magát és kicsit az álomvilágában maradt ahelyett, hogy a produkcióra koncentrált volna. És én sem hazudtoltam meg magam, lévén hogy itthon hagytam a szemüvegemet, végig egy másik kislányt néztem (mikulássapka volt rajtuk és messze is ültünk). Szerencsére készült felvétel!

∞ a kisebbik lányom pedig olyan szépen megértette, hogy ő most nem lép fel. Persze többször meg kellett erősíteni, hogy jövőre már ő is részt vehet.

∞ otthon tölteni egy egész napot a családdal semmit sem csinálva

∞ a lavorban üldögélés, mintha egy űrhajóban ülnének megunhatatlan időről időre visszatérő játék

∞ ahogy nőnek egyre több a veszekedés, verekedés, harapdálás, lökdösés (amit elég nehezen viselek), ugyanakkor egyik pillanatról a másikra képesek váltani és tökéletes összhangban együtt játszani! Hétről hétre érezhetően egyre jobban el tudnak játszani együtt.

∞ közösen elkészíteni a szokásos ujjlenyomatos képeslapokat és a kézlenyomatokat. Amit idén teljesen egyedül csináltak, egyedül festették be a kezüket, egyedül nyomták rá a papírra a kezüket, aminek következtében nem is lettek olyan tökéletesek a nyomatok, de ez most tényleg az ő kezük munkája lett 🙂

∞ együtt várni velük a téli szünetet és mindazt ami ezzel együtt “jár”

És neked?

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .