{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Sziasztok, Anya vagyok és csokifüggő

A { Vigyázz! Kész! Posztolj! } eheti témája: Sziasztok, XY vagyok … függő.

Először úgy gondoltam, hogy ez tipikusan az a téma, amin nem gondolkozik az ember, vagy függ valamitől vagy nem, de azt pontosan tudja. Ha választanom kellene, hogy mi az, ami nélkül nehezen lennék meg (no persze a családomon és a többin kívül), akkor az a csokoládé. De aztán egy kicsit árnyaltabbá vált a kép.


“A VKP (Vigyázz!Kész!Posztolj!) egy olyan kihívás, amelynek keretében a bloggerek egy időben ugyanarról a témáról fogalmazzák meg véleményüket. A téma a posztok kikerüléséig TITOKBAN marad az olvasók előtt.” Orbán Szilvi, a Pillecukor blog szerzője indította útjára ezt a kezdeményezést. A további részleteket itt találod.

Október VKP bloggere Ágihanna a Szelencetitkok szerzője. A mai témát ő választhatta.

A tagok írásait az írásom végén lévő kék békára kattintva éred majd el! Jó olvasást!

vkp-uj-hivatalos-kep


Először arra gondoltam, hogy arról írok, milyen nehéz csokifüggőnek lenni, ha történetesen van két kis porontyod, akik ott szaladgálnak körülötted és akiket az egészséges étkezésre szeretnél nevelni. Ami egyébként tényleg így van. És tervezem is, hogy írok majd erről egy bejegyzésben, de a mai mégis inkább másról szól.

chocolate-1335356_640

Mert ugyan Anya is vagyok és csokifüggő is, de amikor ezen gondolkoztam, hogy ugyan mégis melyik fajta csoki is a kedvencem és mikor is szeretem enni, meg hasonlók, a következő gondolatmenet zajlott le bennem (persze nem szó szerint, kicsit rövidítettem rajta): “Talán a sima, táblás tejcsoki a kedvencem, de nem akármelyik márka (mert valami oknál fogva a legmárkásabbak kaparják a torkom), de abból a másik fajtából meg a mogyorósnak a legfinomabb a csokija, csak kár, hogy van benne mogyoró és az ebéd utáni kávém mellé a legjobb, de nem is, ahhoz a legfinomabb a csokis keksz, az a félig csoki-félig keksz fajta és azért az ebéd utáni tejeskávé (sok tej-kevés kávé) is nagyon jó…” Hoppá! Szóval kávéfüggő is lennék? Nem, minden kínszenvedés nélkül kibírom kávé nélkül akár napokig is. Inkább a megszokás az, amit szeretek.

croissant-690646_640

Mitől is függök?

A megszokott ritmustól, hogy menetrendszerűen megéhezem tíz óra tájt, amikor tízóraizni szoktunk, hogy reggel szeretem hideg vízzel megmosni az arcom, hogy sok mindent pont ugyanabban a sorrendben csinálok és hiányérzetem van, ha másként történnek a dolgok. A jól bevált szokásaim adnak egyfajta biztonságérzetet, függetlenül attól, hogy jó szokások, vagy éppenséggel rossz szokások azok. Nem véletlenül hallunk ma annyit a komfortzónánkról.

Hydrum Smith szerint “Fontos célokat csak úgy érhetsz el, ha kilépsz a komfortzónádból“.

Ami azért nem olyan egyszerű. Mert elhagyni azt, ami kényelmes és megszokott, azt amitől úgy érzed, hogy függsz valamilyen szinten, az nem megy csak úgy pikk-pakk. Ezzel bővebbel foglalkozik Farkas Lívia is az urban:eve szerzője. Én egyenlőre csak levonom azt a következtetést, hogy ha az a célom, hogy a lányaim ne egyenek állandóan csokoládét, akkor nekem kell példát mutatnom nekik. Változtatni a szokásaimon, nem kapjak be lépten-nyomon egy-egy falat csokit, amikor csak megkívánom, nem rágcsáljak csokis kekszet a kávém mellé stb.

Vagy elég lenne csak egy kis mértékletesség? Vagy ez csak egy függő kiskapu-keresése lenne?

Hát nem függünk mindannyian? És, ha függünk valamitől az szükségszerűen csak rossz lehet?

2 thoughts on “{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Sziasztok, Anya vagyok és csokifüggő

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..