Apró Örömök #1

Egyszerre szeretném megállítani az időt, hogy sokáig élvezzem azt, milyen tündéri kicsik a gyerekeim, ugyanakkor sokszor siettetném is, hogy könnyebb legyen, ne függjenek tőlem ennyire. Tudom, el fog múlni ez a kisgyermekes-anya-lét gyorsabban, mint gondolnám és ezért sokszor nehéz megbirkózni ezzel a kettős érzéssel (hiszen már most sem olyan kicsik, óvodás és bölcsődés).

Sokszor nehezen telnek a napok, fáradtan, leterhelten, néha hangos szóval, ellenkezve, hisztizve.  Nem szeretném, hogy amikor visszagondolok erre az időszakra, az jusson először eszembe, hogy nem élveztem ezeket a napokat.

Vannak napok, amikor kicsit lazábban, felszabadultabban tudok benne lenni a jelenben. Türelmesen, jókedvűen közeledni a gyerekeimhez (ami fáradtan sokszor nehéz). Ők rögtön megérzik ezt és minden sokkal könnyebb, gördülékenyebb! Szeretnék sok-sok ilyen napot!

Ebben a sorozatban azt gyűjtöm össze, hogy mivel okoztak a gyerekeim örömöt nekem, mi az, amire majd vissza szeretnék emlékezni, mi volt az az emlékezetes pillanat, az a hangulat, tapintás, érzés, amit nem szeretnék elfelejteni. Rengetek olyan dolog van, amit ma szinte észre sem veszek, mert természetes, de egy idő után könnyű elfelejteni, hogy például milyen édesen néznek ki, ahogy egymás után futóbicikliznek-motoroznak az utcán. Jó lenne ezeket az emlékeket sokáig megőrizni.

Hiszem azt, hogy minél jobban odafigyelek erre, annál több ilyen élmény lesz, annál jobban észreveszem. Legyen ez egy kihívás! Sokan jártok hasonló cipőben? Csatlakozzatok és hozzászólásban írjátok meg, hogy nektek mi volt az a boldog pillanat, amire ha majd visszaemlékeztek, visszahozza ennek a kisgyerekes időszaknak örömteli anyalétét!

heart-1562351_640

Apró Örömök

amikor egy kétéves azt mondja neked, hogy “jó, értettem Anya.”

 az a nagy komolyság és átszellemült tekintet, ahogy pásztázza a szeme a képeket a mesekönyvben. Olvas.

a meleg, puha, selymes bőre

∞ amikor telefonban hallod először (vagy éppen másodszor) a hangját és csodálkozol, hogy milyen más így – hihetetlenül aranyos és pici (miközben élőben már olyan komolynak érzed a hangját).

amikor sétáltok az utcán és érzed a kezedben azt a picike is puha kezet

amikor sétálgat a lakásban fel és le, fogja a kis madzagját és csak beszélget, csak beszélget, csak beszélget…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..