Anyává válni

Ti mikor éreztétek először anyának magatokat? Amikor megfogant bennetek a magzat? Amikor megszületett a kisbabátok? Amikor hónapok múltán rátok mosolygott és odabújt hozzátok?

Annyi mindenhez hasonlóan ez sem úgy történt nálam, mint ahogyan azt vártam. Néha még ma is rácsodálkozom, hogy már két kisgyerek forgolódik körülöttem.

Mindig úgy képzeltem, hogy miután megszületik a kisbabám én egyszerűen Anyává válok, sosem jutott eszembe, hogy ez valahogy máshogy is történhet. Megszületett és nem éreztem magam másnak, inkább olyan volt, mintha mindig is velem lett volna ez a picike kis lény. Nem tudom másnál hogyan történt mindez és nálam csak azért alakult így mindez, mert olyan váratlanul született meg egy hónappal a kiírt dátum előtt és még lelkileg nem tudtam felkészülni egészen vagy ez mindenkinek ilyen lehet? Az is elképzelhető, hogy mint minden ez is egyénenként változik.

Aztán az első időszak nálam tényleg csak arról szólt, hogy egyen, aludjon és hogy én is egyek, aludjak, nem sok idő volt ezen gondolkozni. Aztán két hónapos korában az első anyák napján már nagyon jó érzés volt, hogy engem is lehet ünnepelni, de még mindig nem éreztem azt, amit gondoltam korábban, hogy érezni fogok. Azt hiszem ez még nagyon sokáig így volt és így is van. Elképzeltem magamban, hogy milyen is lesz majd, amikor felnőtt leszek, milyen amikor majd anya leszek és a valóságban teljesen más. Fel kellett nőnöm a feladathoz, tudatosítani, hogy igen, ez az az érzés.

Az érzés, amikor kimondja “Anya”, amikor odajön és megölel “nagyon szeretlek Téged!”, amikor fogja a kezedet miközben sétáltok, amikor mosolyog a szeme, mikor rád néz, amikor téged hív éjjel, ha felébred, amikor te vagy a legfontosabb ember az életében. Az érzés, hogy anya vagyok.

anya és gyermeke szobor, szeretetet sugároz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .