Anya és Nő

Sosem gondoltam volna, hogy Anyának lenni ilyen nehéz. Elsősorban nem arra a gyakran rám törő bizonytalanságra gondolok, hogy jól nevelem-e a lányaimat, megkapják-e tőlem azokat az értékeket, amitől kiegyensúlyozott boldog felnőttek lesznek majd egyszer, hanem arra, hogy nem rendelkezhetem szabadon az időmmel. Emlékszem, amikor a nagyobbik lányom négy és fél évvel ezelőtt megszületett, nem a fáradtság jelentette a legnagyobb nehézséget, hanem hogy a szépen kialakult szokásaimat el kellett felejtenem, mert semmi sem illett az új napirendbe. Kapkodó reggelik, rohanó hajmosás, kihűlt kávék, csupa befejezetlen dolgok maradtak helyette. Kellett legalább három hónap, hogy megszokjam, innentől kezdve más lesz az életem.

Egy anyának is jár egy kis szabadidő

Szerintem előbb vagy utóbb minden édesanya eljut egy pontra, amikor rájön, szüksége van egy kis időre, amikor csak magával foglalkozik. Amikor azt csinálja, amihez csak kedve van. Nekem -ugyan nem tudatosan- ez sokáig az esti elalvás utáni időszak volt. Igazából még ma is. Persze ez néha azzal jár, hogy kicsit később fekszem le, mint ahogy kellene (pláne, ha az esti altatás elhúzódik, ami lássuk be, elég gyakran előfordul), de ha kimarad, az lelkileg elégé megvisel. Kezdetben elég volt egy kis netezés, napló írás, olvasás vagy tévézés. Aztán, ahogy a porontyom is és az otthon töltött hónapok száma is nőtt, éreztem, hogy jó lenne egy kicsit az “agyamat is használni”. Másfél éves korában beiratkoztam egy OKJ-s képzésre és ezzel párhuzamosan kiderült, hogy még a vizsgák előtt meg fog születni a kistestvére. Így aztán nem teljesen egyedül, de kéthetente azért mégiscsak egyedül töltöttem egy szombatot, amit nagyon élveztem! Felnőtt emberek között, rendesen felöltözve, egyedül közlekedve, néha egy kis nézelődéssel vagy vásárlással egybekötve, nagy feltöltődést jelentett.

A kistestvér megszületésével aztán kezdődött minden elölről, csak annyi különbséggel, hogy most azt is meg kellett oldani, hogy a Naggyal tudjak kettesben lenni. Szerencsére kezdetektől fogva van segítségem a férjem és a nagyszülők személyében, az emlékezetem meg leginkább csak a jó dolgokat őrzi meg, így az első hónapok nehézségeire már nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy volt egy elég hosszú időszak, amikor a Kicsi már csak kétszer aludt, így a délelőtti alvás alatt tudtam a Naggyal együtt lenni, a délutáni alvást meg úgy időzítettem, hogy egyszerre aludjanak és magammal is tudjak foglalkozni. Azóta is egyszerre altatom őket délután és ha valaki nem akar aludni,  a délutáni alvás ideje akkor is mindenkinek a saját ideje, amikor csak magával foglalkozik. Nem játszom velük, nincs olvasás… úgy érzem, nekem ennyi jár. Ti is így vagytok vele?

Haladni az úton – Egyensúlyban önmagunkkal

Azt hiszem, nem vagyok az egyedüli, aki nehezen viseli a hisztit, a dackorszakot, az ellenkezést! Azt már kitapasztaltam, hogy minél fáradtabb vagyok, annál rosszabbul reagálok. Ha rosszul reagálok, akkor még nagyobb a dac és elindul a lavina, nincs megállás… Viszont ha nyugodt tudok maradni! El tudom magyarázni, meg tudom hallgatni, el tudom terelni a figyelmét, meg tudom ölelni, meg tudom nyugtatni! Vagy nem. De egy idő múlva ilyenkor magától is megnyugszik és könnyen túllépünk rajta. Milyen vékony a határvonal a két viselkedés között!

Arra is rájöttem, hogy ez nem konkrétan a fizikai fáradtságon múlik nálam, hanem sokkal inkább azon, hogy mennyire van “elegem”, mennyire van éppen belefásultság érzésem. Azóta próbálok jobban figyelni magamra, törődni az igényeimmel. Minél többet tanulok arról, hogy hogyan lehet megszervezni az életünket, annál inkább válik teljessé az egész. Látom a célt magam előtt, érzem, hogy haladok valami felé, nem egy helyben toporgok és ez örömmel tölt el, erőt ad. Tudatosult, hogy milyen fontos, kiegyensúlyozott legyek, mert ezzel a lányaimnak is jót teszek. Ha az én életben helyén vannak a dolgok, egyensúlyt tudok teremteni az életem egyes területei között, akkor azon túl, hogy ezt a példát mutatom nekik, egy stabil biztos pont is leszek nekik, amiből tudnak építkezni.

szabad

Énidő

Ezért érzem fontosnak az Énidőt egy Anya életében. Nyilván eleinte nehéz, de egy kis szervezéssel, tervezéssel el lehet érni, hogy akár csak napi 5-5 percet olyan tevékenységgel tölts, amitől kikapcsolsz, amitől jobban érzed magad, amitől nőnek érzed magad!

E menü alatt témába vágó bejegyzéseket találsz majd, igyekszem ötleteket adni, hogy hogyan szakíts időt magadra, leírom, hogy én mivel töltődöm fel.

Amennyiben konkrét kérdésed lenne vagy szívesen olvasnál egy az “Énidővel” kapcsolatos konkrét témával kapcsolatban, bátran szólj hozzá vagy írj nekem cili@zezil.hu címre!

2 thoughts on “Anya és Nő

  1. Szia!
    Nagyon tetszik a blogod. Igaz, én csak egy lassan 3 hónapos babával vagyok itthon, de teljesen hasonló problémával küzdöttem az elején, mint te. Nem a fáradtság volt a gond, hanem, hogy az egész megszokott életem a feje tetejére állt, és erre a 9 hónapnyi terhesség alatt nem lehetett felkészülni.
    Kíváncsian várom a többi írásod! 🙂

    1. Köszönöm a hozzászólásodat! Jó hallani, hogy mások is hasonló cipőben járnak, mint én! Igen, valahogy a terhesség alatt végig a babára koncentrálunk és azon elfelejtünk gondolkodni, hogy velünk mi fog történni a szülés után. Jó lett volna erre a változásra is felkészülni, fel lehet egyáltalán?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .